1. Beirut - Nantes
2. Federico Aubele - Corazón
3. The Subways - Alright
4. Hercules and Love Affair - Blind
5. Coldplay - Violet Hill
6. Bloc Party - I still remember
7. Nine Inc Nails - Discipline
8. Senor Coconut and his orchestra - White Horse
9. The Last Shadow Puppets - My mistakes were made for you
10. Iron and Wine - Boy with a coin 

ilyen: dal, lista, newshit

Justice - Tökéletesen megtervezett lazaság 

Ne törd szét a gitárt, de maradj punk; vegyél magadhoz egy szintit, forgasd a lemezeket és öltözz furán. Nálunk valószínűleg idiótának néznek majd, de ha francia vagy, sztár leszel. A Daft Punk ma akkora király, mint XIV. Lajos, csak a tagok nem parókát hordanak, hanem robotsisakot. A divat pedig nem Párizsban terem Coco szalonjában, hanem a zenészek hangszerein. A francia elektronikus zene stílusos és összetéveszthetetlen, éppen ezért nehéz kitűnni a megannyi hasonló és magát menőnek tartó előadó közül. Ha valakinek mégis sikerül, arra érdemes odafigyelni, mert egyből gyűlnek a kérdések. Hogyan? Miért? Mitől tudnak ők többet?

Gaspard Augé és Xavier de Rosnay olyanok, mint a legtöbb francia electrozenész. Úgy tesznek, mintha őket az egész hidegen hagyná, közben mégis úgy rakják össze a ritmusokat, hogy azt pontosabban kiszámítani sem lehetett volna. Ez a lazaság első titka. A második pedig az, hogy gitár-rockból át lehet lépni az elektronikába úgy, hogy közben megtartjuk a bőrdzsekinket, mégsem nézünk ki hülyén. A Justice megalkotói kreatív polihisztorok. Grafikusként kezdték, hobbizenészként folytatták, most pedig a világ egyik legfontosabb, legfrissebb elektronikus formációjaként tartják őket számon. Bejárták a hírnév felé vezető modern, myspace-es út minden állomását. 2003-ban remixet készítettek a Simian Never Be Alone című dalához egy rádiós pályázatra. A művet elkezdék játszani klubokban és az interneten, mire 2006-ban a Ten Records We Are Your Friends címmel újra megjelentette, a dalhoz készült videó pedig több díjat is nyert. Eddigre a Justice már további remixeket gyártott olyan előadóknak, mint a N.E.R.D., a Daft Punk vagy Fatboy Slim. Elérkezett hát az idő arra, hogy előálljanak az első saját kislemezükkel, a Waters of Nazareth-tel, majd 2007 nyarán Cross című debütáló albummal.

A Cross egészétől kicsit elütő, derűsebb D.A.N.C.E, és a kultikussá váló videoklip a mainstreambe vezette a két franciát. Nem volt megállás, az MTVDance-től kezdve a rockot játszó MTV2-ig mindenhol ez ment, és a pólók divatot teremtettek. Míg Kanye West egy évvel korábban játékból összeveszett a Justice-szel, amiért elvitték előle a zenetévé legjobb videónak járó díját, addig 2007-ben olyan klippel rukkolt elő Good Life című dalához, melyet a D.A.N.C.E. ihletett. A duó azonban ebben az évben is elvitte előle a legjobbnak járó szobrocskát. A rapper egyébként a Strongerön együtt dolgozott a Daft Punkkal. Ilyen érdekes fúziót láthattunk már a francia electro és a hip-hop között korábban Busta Rhymesnál is (Touch It). Ha már fúzió, akkor a Justice zenéjét tekintve a punk, rock, csöppnyi funk és disco, valamint elektronika ötvözéséről beszélhetünk. Mindenből az van benne ami a legjellemzőbb, mégsem ütik ki egymást, inkább erősítik. Lehetne a Justice egy újabb Daft Punk-klón, valahol az is, mégis, van bennük valami különleges, ami felismerhetővé teszi őket. Ez pedig egy régi lemez karcossága, ami ott van az összes dalukban, a hangmintákban amiket használnak, ami elüt a pontos, tiszta elektronikus dallamoktól. Talán nem volt nagy baj, hogy hobbiból gitáron is játszottak. A Cross hibátlan album, de ennél több kell ahhoz hogy a Justice beleégjen az agyunkba. Az hogy mennyire maradnak meg az újabbnál újabb előadók között, mennyire tudnak majd eredetit alkotni, csak rajtuk múlik. Egy biztos, jó úton haladnak.

ilyen: album, newshit, zenekar

1. Morcheeba - Sleep on it

2. Daft Punk - Alive

3. Péterfy Bori - Katapult 

3. Amber Smith - Introspective

4. Thomas Newman - Any other name

5. Kiss Tibor, Németh Juci (Budapest Bár) - Szívemben bomba van

6. Erlend oye - Sheltered life (remix) Fine night (acapella)

7. New Order - True Faith (12" Pet Shop Boys remix)

8. Németh Juci (Budapest Bár) - Nékem csak Budapest kell

9. Depeche Mode - Policy of truth

10. Avenue D - 2d2f 

 

ilyen: dal, lista

Buy it, use it, break it, fix it,
Crash it, change it, melt - upgrade it,
charge it, pawn it, zoom it, press it,
snap it, work it, quick - erase it,
write it, get it, paste it, save it,
load it, check it, quick - rewrite it,
plug it, play it, burn it, rip it,
drag and drop it, zip - unzip it,
lock it, fill it, curl it, find it,
view it, curl it, jam - unlock it,
surf it, scroll it, pose it, click it,
cross it, crack it, twitch - update it,
name it, read it, tune it, print it,
scan it, send it, fax - rename it,
touch it, bring it, pay it, watch it,
turn it, leave it, stop - format it.

ilyen: csakduma, dal

Volt egy kis brainstorming itt-ott, meg egy kis gondolkodás és ez lett belőle (szerintem/tünk). Remélem most nem találnak majd meg elvadult Crystal és Groovehouse fanok, mert lassan rettegek :D.

 

1.      1. Tiltsuk be a Crystal-t, de főleg Kasza Tibit (Groovehouse-t, HipHopBoyz-t, Lolát és társaikat).

Mikor azonban leírtam ezt a mondatot, eszembe jutott, hogy igazából nem azzal van a baj, hogy ezek léteznek, hanem hogy sok emberhez csak ezek jutnak el, és így nekik nincs is meg  a lehetőségük arra, hogy több alternatíva közül válasszanak . Legjobb példa erre az, hogy a népnek nem feltétlenül az kell, amit a Danubius, Rádió 1 és hasonlók nyújtanak, hiszen mióta van új Petőfi, a taxistól kezdve a hentesig, sokan váltottak erre. Sokkal izgalmasabb, sokszínűbb zenei világot kell az emberekhez eljuttatni. Így talán változhatnának az igények is.(vagy nagyon naív vagyok?) Mondjuk lehetne minden rádió ’petőfi’, meg kellene pár tematikus zenei rádió.

2.       2. Minden zenész, aki a pénzért rosszabb anyagot ad ki a kezei közül mint amire képes lenne, dalonként kapjon 10 botütést J.

3.       3. Legyen több hely, ahol lehet ’jó’ (!) koncertet adni, ahol lehet igényes zenékre bulizni (ebben minden benne van az electro-tól a rock-ig). Ez nem csak Pestre igaz, hanem a vidéki városokra is, hiszen ott legtöbbször csak nagyon menő diszkókba lehet járni, meg pár kisebb helyre. Kecskeméten pl alig vannak koncertek, mert nem nagyon van rá hely. Így aztán a vidéket behálózzák a diszkóhaknik, amelyek csak az igénytelen playback-et közvetítik. Nem kíváncsiak az emberek igazi zenekarokra és előadókra, csak a Fresh lányokra akik ritmusra tátognak, mint a hal. Ez siralmas.

4.      4. Az előzőből következik: tiltsuk be a playback-et.

5.       5. Lehetnének olyan műsorok az országos rádiókban, amelyek egy-egy stílusra koncentrálnak és azt vesézik ki. Ha már a magyar úgyis rádiózik, akkor ne ugyanazt hallja minden órában.

6.       6. Ne minden klippet Indián rendezzen, de legalábbbis ne csak azokat játsszák. Ne akarjunk már annyira utánozni, annyi jó klippet lehetne csinálni, csak az ötlet kell hozzá, nem is a pénz a lényeg.

7.       7. Ne idióta roadshow-k legyenek, hanem mokkacukka minden város főterén, egész nyáron.

8.       8. Legyen kötelező a fesztiváljárás, gimi elsőtől mindenképp.

9.       9. Vegyük bele a tananyagba a mostani zenéket is, hogy a kölyköknek legyen fogalma arról honnan jutott el a zene oda ahol most van. Hátha hirtelen mindenki Beatles akarna lenni a sufniban.

10.   10. Le a gagyi feldolgozásokkal (pölö tücctücc verziók, Puskás Peti mint Piramis...)! Előre a friss ötletekkel!

ilyen: csakduma, lista

Editors – An end has a start

Ha a lemezek tokján is fel kellene tüntetni a mellékhatásokat, akkor az An end has a start borítóján, piros keretben,  ez  a felirat lenne olvasható: hallgatást követően esetenként előfordulhat szívfájdalom, sírógörcs, túlzott endorfintermelés. Az előírtnál magasabb dózis fogyasztása függőséget okozhat. A fentiek tekintetében a ’play’ gomb megnyomása előtt mindenképp konzultáljon orvosával, gyógyszerészével, házi indie-szakértőjével.

Aki ismeri a birminghami illetőségű Editors előző, Back Room című albumát, az bemelegített ahhoz, hogy az új lemez ne okkozzon izomlázat. Főleg a szív körüli területeket kell előkészíteni, amit a kezdő hallgató is megtehet pár Interpol vagy R.E.M. ballada segítségével. Tom Smith énekes mély hangja azonnal  a fülünkbe kúszik, hipnotizál, a lemez pedig végigjátssza magát, kérés nélkül. Monumentális és földközeli alkotás egyszerre. A borzongató, sokrétű, dallamvilág akkora hatással bír, mintha a világ hirtelen elpusztulna, majd abban a pillanatban újjá is születne. Eközben a When the anger shows vagy a Well worn hand dalszövege olyan őszinte dolgokat mond el, amilyeneket csak suttogva szoktunk mesélni egymásnak a sötétben. Tele van az album személyes történetekből táplálkozó keserűséggel,  méreggel és értetlenséggel. Mielőtt azonban a sarokba rohannánk zokogva, az Editors-nak gondja van rá hogy ezeket nyugtató injekciókkal enyhítse. Ebből ered a zsenialitásuk, ami mellett nem lehet elmenni felfokozott érzelmek nékül. Hallgatni, érteni, érezni kell. Sokszor.

ilyen: album, zenekar

1. Bruce Springsteen - Streetsof Philadelphia

2. Maroon 5 - Makes me wonder

3. Zagar - Sounds and lights

4. Coldplay - Clocks (Buena Vista edit)

5. Kasabian - Empire

ilyen: dal, lista

Arctic Monkeys - Whatever people say i am, that's what i'm not

A brit majmok 2006-os albuma a Legtutibb albumok sorozat első szereplője.  Miért? Na erre lesz válasz az alábbi teljesen pozitív kritika.

Az Arctic Monkeys zenekar előbb lett a koncertre járó közönség kedvence, mint a nagyvilágé. Angliában már hatalmas rajongótáborral rendelkeztek és a média is felfigyelt arra, hogy a banda folymatosan teltházas bulikat csinál. 2006-os albumukat hatalmas hype követte, és a Monkeys egyből mindenki kedvence lett. Kiderült, hogy még P Diddy is őket hallgatja, egy csapásra trendik lettek és koncert zenekarból a listák élére kerültek. A siker receptjét pedig talán abban találjuk, hogy ezek az a hétköznapi srácok olyan frissességet hoztak az ellaposodó brit zenei színtérre (nyűglődő Oasis, halott Blur, stb), ami mellett nem lehetett elmenni szó nélkül.

A fenti album kultikus darabbá vált a britpopperek körében, de mindenki számára fogyasztható, akik kedvelik az energikus riffekkel dolgozó, ironikus szövegekkel megtűzdelt rockzenét. Annyi tötlet van ebben a lemezben, hogy kíváncsiságból otthon fülelve is beindítja a bugit a lábunkban. Az indító The wiev from the afternoon belecsap a húrokba és máris egy izzadságtól csöpögő füstös koncertteremben érezzük magunkat. Ami nem rossz, sőt, egyből felpezsdíti az adrenalin szintet. Recsegő gitár, ütős ritmus, ami a hatalmas slágerré lett I bet that you look good on the dancefloorban is megmarad, a Dancing shoesban meg már rock diszkó szintre gyorsul.

Az Arctic Monkeys első hallásra nem bonyolítja a dolgokat, megéneklik a bulizó fiatalok mindennapjait, az esti hepajokat és a másnapos reggeleket, aztán mennek tovább (Fake tales of San Francisco). Mégis, ha jobban odafigyel az ember, észreveszi, hogy ezek a fiúk igenis tudnak zenélni, de nagyon. Zsigerből vágnak oda dallamokat, amelyek napokig nem mennek ki a fejünkből. Nem arcoskodnak, nem pózolnak, önmagukat adják és én elhiszemn nekik, hogy tényleg úgy élnek ahogyan zenélnek. A korong végig nem ül le, a lassabb, húzósabb ritmusú dalokra szüksége van nekik is és nekünk is. Először azért hogy szusszanjunk egyet és nehogy szívroham legyen a vége, másodszor meg azért, hogy a picit komolyabb, erős angol humorral és cinizmussal teli szövegekre is odafigyeljünk. A vámpíros nóta (Perhaps vampires are strong but...) újra beindítja a lábdobot, hogy aztán az album legerősebb dala, a When the sun goes down mégnagyobbat üssön. Tökéletes dal, Alex Turner rekedtes, partykon edzett hanga, hanyag kiejtése és éneklése, meg az elhalkuló és újra odacsapó hangszerek nagyszerű egységet alkotnak. A záró Certain Romance, melynek csilingelő gitárdallamát a koncerteken együtt dúdolja a közönség a zenészek játékával, levezet és megnyugtat, de közben arra késztet, hogy újra át akarjuk élni ezt az őrületet.

Mert ez az album egy őrület, de egy nagyon szépen megkomponált, logikus őrület, amin mégis az érződik, hogy hihetetlenül természetesen jön.  Eza a titka, ezért szeretjük. Engem kicsit a The Clash természetességére emlékeztet, zeneileg és hozzáállásban is, ami igencsak nagy dícséret.

Az Arctic Monkeys mostani Your favourite worst nightmare című albuma folytatja az itt megkezdett hagyományokat, mégsem ájultam el tőle annyira. Tipikusan olyan album ami egy mégjobbat előz meg. Azért vannak rajta gyöngyszemek is, de érezhető, hogy a fiúk hátán túl nagy volt a teher. Ugyanaz a szitu, mint a The Strokes második korongjával, kicsit kísérletezőbb, művészibb, de mégsincs benne annyi, mint az előzőben. Talán túl nagyot ütött a Whatever People Say, talán kimerültek a rengeg turnézásban, mindenesetre az biztos, hogy nem szabad a majmokat elfelejteni, mert tudnak ők ha kell. 

ilyen: album

Az ő hangjuktól ráz ki a hideg leginkább mostanában (kizárólag jó értelemben):

1. Trent Reznor - NiN

2. Chris Corner - IAMX

3. Philippe Zdar - Cassius

4. Melanie Pain - Nouvelle Vague

5. Tom Smith - Editors

*zizz*

ilyen: lista

Ez a Sziget dolog jó hatással van a zenei ízlésemre. nagyon. olyanokat hallgatok most, hogy GusGus, meg IAMX, és Nine Inch Nails, amiket korábban magamtól sose az tuti!

ilyen: csakduma